Gyermekeink érdekében

menza_csütörtök2

Eljött az idő, hogy összefoglaljam a Közkonyhán két hét alatt szerzett tapasztalataimat. Ahol az ebédek finomak és változatosak voltak, sok esetben jobbak, mint a városban elérhető menük általában. És hát ne felejtsük el azt sem, hogy egészségesebbek is, mint a reform előtti időkben.

Azt gondolom, az ember hajlamos ragaszkodni ahhoz, amit megszokott, és nehezen változtat, mert minden új, minden változtatás átmeneti kényelmetlenséggel is jár. Az ellenérzést tehát maga a változtatás szüli, a kritikusok többnyire nem magát az ételt, hanem a reformot, a változtatást ellenzik. A kérdésben megszólaló ellenzéki pártok pedig nyilván politikai tőkét kovácsolnának ezekből a kritikákból.  Ez persze nem baj, ha valós létjogosultsága van a kritikának. Ennek meglétéről pedig hogyan győződhetnénk meg a legegyszerűbben, mint úgy, hogy az étlap összeállításába nem beleszólva, szándékunkról az illetékeseket előre egyáltalán nem tájékoztatva, kipróbáltuk két hétig a Közkonyha kínálatát. Az eredményt már a bejegyzés elején, és a témában korábban írott posztokban is leírtam. Ugyanakkor arra biztatjuk az érdeklődő szülőket, kóstolják meg ők is az ebédet a Közkonyhán! A részleteket kidolgozzuk, és a megfelelő fórumokon értesítjük majd az érdeklődőket.

A másik dolog, ami segíthet megérteni, s ezáltal reményeim szerint elfogadtatni is a menzareformot, az a változtatás hátterének, szükségességének a bemutatása. Mindenekelőtt a népegészségügyi helyzet, ami komoly aggodalmakra ad okot, mint köztudott.  Itt kell feltétlenül megemlíteni a szív- és érrendszeri betegségek táplálkozással összefüggő térhódítását, vagy éppen a 2-es típusú cukorbetegség gyermekkori megjelenését és elterjedését. A kevesebb sót, kevesebb cukrot, több rostot tartalmazó ételek közétkeztetésbe való bevezetése pont ezeket a tendenciákat hivatott megfordítani. El kell érni tehát, hogy ne hadakozzunk olyasmi ellen, ami hosszú távon gyermekeink egészségét szolgálja.

A második közkonyhás hetünk tehát lassan véget ér. Nem zárjuk le azonban a témát, tovább dolgozunk azon, hogy az ételek minősége és változatossága továbbra is kiváló maradjon, a menzareform céljai minden érintett számára világossá váljanak, régi-új ételeivel pedig megbarátkozhassanak azok, akikért az egészet kitalálták: gyermekeink.

 

Meglepetés a Közkonyhán

menza6

Egy hete ebédelünk a Közkonyhán munkatársaimmal, hogy saját tapasztalatokat gyűjtsünk a megreformált közétkeztetésről, amiről hallani jót is, kritikát is. Véleményem egy hét után dióhéjban: az étel változatos, finom és egyáltalán nem sótlan, íztelen – ez az egyik leggyakoribb panasz rá.  Az elmúlt héten volt főzelék és magyaros húsétel hagyományos körettel, gazdag raguleves és édes második fogás. Nem hiányoltuk egyikből sem a sót, s ami fontos: a húsok sosem voltak rágósak, mócsingosak, mint anno gyermekkorom menzáin gyakran. A gyerekek elé minden esetben színhús került.

Most, a második közkonyhás hetünk elején, be kell vallanom, nem mindig van időm és lehetőségem odafigyelni arra is, hogy mit, mikor és milyen körülmények között eszem. Talán ezen is változtatnak most ezek a közkonyhai ebédek, itt heti étlap van, mindig lehet előre tudni, hogy mire számíthat az ember. Persze, a „műsorváltozás” joga azért fenn van tartva, de ahogy hallom, ilyen nem nagyon szokott előfordulni.

Munkatársaim elküldték az étlapot, hogy ne maradjak bizonytalanságban, sőt, egy hónapra előre meg van már tervezve a 3000 diák kosztja. Ami valahol természetes, hiszen a változatosság is fontos szempont az étkezésben. Azt is tudom, hogy a gyerekek képesek lennének napokig ellenni pizzán, vagy éppen tejbegrízen, de mint tudjuk, ők már csak ilyenek, ami ízlik nekik, az jöhet minden mennyiségben. Apropó tejbegríz: ahogy látom, második Közkonyhán végigebédelt hetünkre a koronát ez az egész gyermektársadalom által fenntartások nélkül elfogadott, sőt szeretett étel teszi majd fel, mert pénteken a szárazbableves után ebből kapunk egy porciót, természetesen a jól bevált „kakaó szórattal”.

És ha már a pénteki nap 748 kilokalóriát tartalmazó fogásait elárultam, nem mehetek el szó nélkül a hétfő magyaros karfiollevese és párolt kölessel feltálalt csikóstokánya mellett sem. A csikóstokány, ha jól tudom, ismert és gyakran főzött eledele a menzás konyháknak, de a párolt kölest már a reformszelek fújták rá az étlapra. A hétfő gyümölccsel megtoldott ebédje éppen ennek a régiek által is előszeretettel fogyasztott eledelnek köszönhetően csak 711 kilokalóriát tesz ki, ami éppen elég arra, hogy legyen a gyerekeknek energiája egy jó kis délutáni szaladgáláshoz, és még a napközis tanuláshoz is. Hétfő után pedig jön a kedd, mégpedig nem is akármilyen, hanem a húshagyó, a farsangi időszak utolsó napja. Régen ilyenkor már szombaton elkezdődött a mulatság, és egészen húshagyó kedd éjszaka 23:59-ig szólt a muzsika. Aztán amikor a toronyóra az éjfelet elütötte, véget vetettek a zenénk és hazamentek a legények.

Majd következik a hamvazószerda – az erre a napra előírt szigorú böjtöt pedig velem együtt még sokan tartják ebben az országban. Persze, ezek az előírások a gyerekekre nem vonatkoznak. No, ezen a napon kerülnek az asztalra általában otthon a különféle halak, és lám, az étlap szerkesztői is odafigyeltek, mert a fő fogás a Közkonyhán is rántott halfilé lesz, sárgarépás rizzsel és tartárral. S ez mind a böjtöt tartóknak, mind az egészséges étkezést híveinek jó választás.

Spenótot ebédeltünk…

kozkonyha7

Mégpedig finom spenótot ettünk, pontosan ugyanazt, amit még rajtunk kívül vagy 3000 gyerek elfogyasztott ma vélhetően jó étvággyal a Központi Konyhán, vagy éppen az iskolája ebédlőjében. Tudom persze, hogy a spenóttal a történelem folyamán sohasem voltak teljesen kibékülve a gyerekek, de ha finoman van elkészítve, és nincs már tele a gyerek hasa a büfében vásárolt mindenféle nasival, akkor bizony kiürülhetnek azok a zöld főzelékkel tele tányérok.

Azért is írom le ezeket, mert a menzareform után, az utóbbi időkben sokat hallani arról, hogy gyermekeinknek nem igazán ízlik az iskolai ebéd. Egyesek a kevés só használatából adódó íztelenséget emlegetik, mások pedig az új és ennek megfelelően szokatlan megjelenésű eledelek kiváltotta ellenérzésre gondolnak, mikor azzal szembesülnek, hogy hazaérkezve a gyerek első útja a hűtőszekrényhez vezet. Valóban, a menzareform, mint minden reform, eredményezhet vadhajtásokat, de hát ettől még nem kell mindjárt kongatni a vészharangokat és elvetni úgy, ahogyan van az egészet.

Már csak azért sem, mert miértünk, a gyermekeinkért és a jövőnkért van, és éppen idejében lett bevezetve. Emlékezhetünk ugyanis a felnövekvő ifjúság fizikai állapotáról, teljesítőképességéről és folyamatosan növekvő túlsúlyáról szóló híradásokra, amikből a hétköznapi ember számára is világossá vált, hogy ez így nem mehet tovább. A reformot kétségkívül hozzáértő szakemberek dolgozták ki, s bár mi magyarok képesek vagyunk megkérdőjelezni mindent, ezt mégse tegyük. Inkább azon gondolkodjunk el, hogyan lehetne segíteni a helyzeten, ízletesebbé és kívánatosabbá, „gyermekbarátabbá” tenni a menzás ételek megjelenését, és hát akkor már az ebéd környezetét is. Ez utóbbi a mi jó öreg Közkonyhánkra is ráférne, hiszen mégis csak három iskola tanulói járnak ide ebédelni nap mint nap.

Hogy ne csak a polgármesteri székből intézkedve keressük a megoldást, ezért mostantól két hétig a városvezetés is azt ebédeli majd, amit gyermekeink kapnak. Ma éppen egy jól sikerült pulykaragu levest, és a jó öreg spenótot krumplival és tojással. Ezt fogyasztotta velem együtt Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester, Török Balázs városfejlesztési alpolgármester, Gerendás Gábor jegyző, Kéri Mihály gazdasági vezető, Kolozs János városi főmérnök, Mandula Gergely, a Városi Szolgáltató NZrt. vezérigazgatója, Fehér Zoltán, a Városi Szolgáltató NZrt. közétkeztetési divízióvezetője és más kabinettagok is. Elárulom, közben figyeltem az arcokat, de úgy láttam, ízlett mindenkinek, nálunk tehát nem lehet olyan nagy a baj. Persze ma is találkozhattunk „összetúrt” tányérokkal, és az is biztos, hogy néhányan még a kanalukat sem tették bele a spenótba. De ez talán a spenótot övező  ősi gyermeki ellenérzéseknek tudható be, és nem a menzareformnak.

Adventi gondolatok

0O3A4072_1

Az Advent időszaka számomra a készületet, a ráhangolódást jelenti a Karácsony ünnepére. Be kell vallanom, sosem volt könnyű a megérkezés, bármennyire szeretem a Karácsony hangulatát, a családi együttlétet, a templomi szertartásokat, az ajándékozás örömét, az év vége felé mindig nagyon sok a teendő a munkahelyen, így az ünnepi készülődést sokszor teherként élem meg.

Most, hogy a gyerekeim már nagyobbak, könnyebb a helyzet, az otthoni nagytakarítás, sütés-főzés, készülődés közös feladat, az ajándékozásnál pedig nem a „csomagok sokaságán” van a hangsúly. Együtt készítjük el Advent kezdetén a koszorút, amelyen a gyertyákat az adventi vasárnapokon közösen meggyújtunk, így hangolódva rá lélekben is a Karácsonyra.

A Szentestét hagyományosan szűk családi körben ünnepeljük, a szülőkkel, testvérekkel, unokatestvérekkel Karácsony első- és másodnapján jövünk össze. Nagy ilyenkor a sürgés-forgás, hiszen hál’ Istennek a szüleim, és anyósom,apósom is köztünk vannak, s az én és a feleségem oldalán is tizennégy-tizennégy unokával büszkélkedhetnek, így ezek az összejövetelek egy érettségi találkozó létszámával vetekszenek.

0O3A4102_1Tavaly ősz óta a karácsonyi időszaknak egy új arcát is megismertem, miután polgármesterként már nem csak egy-egy városi rendezvényre megyek el, hanem hivatalból a lehető legtöbb városi ünnepségen igyekszem részt venni. Fontosnak tartom, hogy a város közössége épüljön, ezért is nagy öröm számomra, hogy azt látom, egyre többen jönnek el a Fő téri gyertyagyújtásokra, adventi, szilveszteri vagy éppen az újévi hangversenyre, és egyre többen vesznek részt a rászorulók megsegítésében is.

Kívánom, hogy Karácsony békessége megérkezzen minden szentendrei ember szívébe, és a családok szeretetben, egymásra figyelve tölthessék az ünnepeket!

Gondoskodó Szentendre

mikulásfutás1

együtt_a_gyerekekértMost vasárnap a város főterén elhelyezett közös adventi koszorúnkon meggyújtjuk majd az utolsó gyertyát is. A várakozás és a felkészülés időszaka véget ér, elcsendesedünk, és aki teheti, családja, szerettei társaságában ünnepli a karácsonyt. Ez a legnagyobb ajándék: együtt lenni azokkal, akiket szeretünk, akik miatt érdemes minden reggel felkelni és belevágni egy újabb napba.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy vannak, akiknek az év legfontosabb ünnepét is nélkülözések között kell tölteniük. Büszke vagyok rá, hogy a szentendreiek az elmúlt hetekben rájuk is gondoltak. Hiszem, hogy egy közösség akkor igazán erős, ha nem hagyja magára a gyengéket, a nélkülözőket és a rászorulókat. Hálás vagyok azért, hogy a szentendreiek idén is megmutatták, hogy a jóakarat és a gondoskodás közösségünk egyik fontos éltető eleme.

Köszönöm, az Izbégi Általános Iskola lelkes tanárainak, a szülőknek és a gyerekeknek az összefogását. Az iskola negyedik éve szervez adventi ajándékgyűjtést a csángó gyerekek javára. Idén is szép számmal gyűltek az ajándékok, bízom benne, hogy mindegyik jó kezekbe kerül, és örömet hoz a rászoruló családoknak.

Köszönöm a sportos szentendreieknek, hogy idén rekordlétszámmal neveztek be a jótékonysági Mikulásfutásra. Az önkormányzat és a Szentendrei Kinizsi Honvéd Sportegyesület idei rendezvényén több mint 400-an gondolták úgy, hogy rajthoz állnak és nevezési díjaikkal azokat támogatják, akik nehéz helyzetben vannak.

krumpliebédKöszönöm Tolonics Gyula képviselőtársunk lelkes munkáját, aki évek óta nagy odaadással szervezi meg a Szentendrén a hagyományos „krumpliebédet.” Idén is kellemes órákat tölthettünk együtt a központi konyhán, és az egyszerű, de annál finomabb ebéd mellett adományainkkal –amely idén szintén felülmúlta a várakozásokat – a Karitász és a Máltai Szeretet Szolgálat közreműködésével segíthettük a város rászoruló családjait.

Ha úgy érzik, hogy Önök is tehetnek azért, hogy szebbé tegyék mások ünnepét, még most sem késő csatlakozni a jótékonysági akciókhoz. Most vasárnap, a város utolsó adventi gyertyájának meggyújtása után a Városháza dísztermében 176 szentendrei gyermeket és családjukat látjuk vendégül.

A gyerekeknek ünnepi műsorral és névre szóló ajándékokkal készülünk. Az ajándékok beszerzéséhez jól jön minden jólelkű szentendrei segítsége. Amennyiben Ön is szívesen segítene, hozzájárulását a város több pontján kihelyezett adománygyűjtő ládákba helyezheti el. Köszönöm, hogy együtt tehetjük szebbé a szentendrei gyerekek ünnepét!

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 2,076 követőhöz