Beszélgetés Verseghi-Nagy Miklós polgármesterrel

Miért jobb egy utcafórum, mint egy hagyományos lakossági fórum?

Minden tekintetben jobb az utcafórum a hagyományosnál, hiszen nem előadni akarjuk a városra vonatkozó elképzeléseinket, hanem beszélgetni szeretnénk a polgárokkal arról, hogy az adott területen milyen fejlesztéseknek örülnének a legjobban. Szemtől szemben, közvetlenül egyeztetve elvárásokat és lehetőségeket, sokkal könnyebb szót érteni. Lehet szónokolni egy pulpitusnál arról, hogy milyen fejlesztések történtek és milyen döntéseket hozott a városvezetés, és lehet a széksorokban fogadva ezt, vérmérsékletnek megfelelően bekiabálni vagy felállni és elmondani, mi minden vár megoldásra. De lehet ellátogatni a városrészekre, látni, megtapasztalni, hogy mi okoz nehézségeket az ott lakóknak, és megvitatni, hogy hogyan tehetjük élhetőbbé a mindennapokat.

Önök tehát ezt választották. Hogyan fogadják az emberek az utcafórumokat?

Örömmel mondhatom: barátságosan. Mindenhol megtaláltuk a hangot mindenkivel. Azzal a néhány emberrel is, akik az elején indulatosan fogalmaztak. Egyszerűen ez a közvetlen forma az, ami a barátságos hangvételt megalapozza. Az a nyíltság és közvetlenség, amivel a polgárokhoz fordulunk, visszhangra talál. Jellemzően már az első félórában megtapasztalható az a felüdítő légkör, amelyben kölcsönösen meghallgatjuk egymást, az emberek elhiszik nekünk, hogy a megoldásokat keressük, mi pedig világosan látjuk, hogy adott esetben a közösség számára egy játszótér megépítése vagy egy útszakasz rendbetétele a legfontosabb.

Érdekes, hogy az eddigi utcafórumokon előbb-utóbb kisebb csoportokba rendeződtek a résztvevők, mintha kis szekciókban tárgyalnák tovább az őket érdeklő dolgokat.

Valóban, ez is az egyik előnye ennek a formának. Nem kell, hogy mindenki az elejétől a végéig ott legyen a fórumon, nincs kínos ajtónyitás és széksorok közt belopózás, ha valaki nem tud kezdésre megérkezni. Az érdeklődők rendelkezésére áll két óra, amikor a polgármesterrel, a képviselővel és más városvezetőkkel megbeszélhetik az általuk fontosnak tartottakat, de nincs kényszer arra, hogy olyasmit is végighallgassanak, ami őket kevésbé érdekli. Az utcafórumra lehet menet közben érkezni és el is lehet köszönni, ha valaki már eleget látott-hallott. Lehet csoportokba szerveződve megvitatni azt, ami egy-egy utcát, közösséget érint, lehet párhuzamos beszélgetéseket folytatni. A végén mi összesítjük a tapasztalatokat, összevetjük azokat a kérdőívekkel és az egészből szűrjük le a konklúziót. Nagyon várjuk, hogy ebből a sok beszélgetésből mit szűrhetünk le az egyes városrészekre nézve, ez határozza meg a következő heteket számunkra, és ez szab majd irányt a következő időszak fejlesztéseinek.

Az utcafórumokhoz tartozó online kérdőívek, illetve a további utcafórumok időpontjai itt érhetőek el.

Beszélgessünk…

Jövő héten indul a Párbeszéd a városrészekért elnevezésű utcafórum sorozatunk. Március 27-én hétfőn a szarvashegyi buszfordulónál, 28-án kedden a pismányi régi buszfordulónál Gyürk Dorottyával, 29-én szerdán pedig az izbégi focipályánál Dombay Zsolt képviselőtársammal várjuk a településrészek lakóit a 17 órakor kezdődő beszélgetésekre.

A városrészi utcafórumok ötlete helyi kezdeményezés, melynek szívesen teszek eleget, mert hiszem, hogy a város jövőjével kapcsolatos döntéseket csak úgy lehet felelősen meghozni, ha közvetlenül az érintettek, a városrészek lakóinak elképzeléseit is meghallgatjuk. Az utcafórumok célja, hogy felmérjük a helyi közösség igényeit, közvetlen benyomásokat szerezzünk az esetleges problémákról és közösen találjuk meg a megoldási lehetőségeket.

A témák, amiket egy-egy utcafórumon megvitatásra ajánlunk, a szentendreiek mindennapjait érintik. Szót ejthetünk az úthálózat, a közvilágítás, a járdák és a parkok fejlesztéséről, a közbiztonság kérdéséről vagy a városi szolgáltatások minőségéről. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak Önök, milyen fejlesztések megvalósítását tartják elengedhetetlennek, mi az, ami jól működik és mi az, amin javítani szükséges.

Bízom benne, hogy a most kezdődő és összesen huszonhárom találkozót felölelő fórumsorozat keretében minél több szentendreivel személyesen tekinthetjük át az egyes városrészek helyzetét és lehetőségeit. Fontos ugyanakkor, hogy az is elmondhatja a véleményét, aki a találkozókon nem tud megjelenni. A fórumsorozat számára kialakított honlapon keresztül egy online kérdőív kitöltésére is lehetőség van, amit minden háztartásba nyomtatott formában is eljuttattunk. Várjuk véleményüket!

Találkozunk és beszélgessünk hétfőn 17 órakor a szarvashegyi buszfordulónál.

Új utakon

A kormányzat 2017-ben 2,9 milliárd forint központi költségvetési támogatást biztosít Szentendre uszodával kapcsolatos tartozásának kiváltására, ami új lehetőségeket jelent a város fejlesztésében. Az ilyen lehetőségeket érdemes kihasználnunk, de felelős városvezetőként hiszem, hogy olyan programban kell gondolkodnunk, ami hosszú távon az egész város javát szolgálja.

Ilyen közös ügy a szentendrei úthálózat átfogó fejlesztésének kérdése. Egy város folyamatos fejlődése automatikusan együtt jár az áthaladó és a településen belüli forgalom növekedésével. A városi útjaink állapota ugyanakkor évtizedes lemaradást mutat a megnövekedett igényekhez képest. Szentendre belterületén még ma is 124 kilométer földút található, és a meglévő, szilárd burkolatú úthálózat minősége is fejlesztésre szorul. A kormányzat által hozott döntés most lehetőséget biztosít arra, hogy egy hosszú távú beruházás keretében csökkentsük ezt a lemaradást. Az önkormányzat által is elfogadott Járható Szentendréért Programunk a városi út- és járda hálózat fejlesztését négyéves időtávban foglalja egységbe.

utfejlesztes_v4

A program alapvetően két fejlesztési irányt határoz meg. Az útstabilizációs projektek olyan technológiák alkalmazását részesítik előnyben, amelyek nem igényelnek burkolatváltást, ugyanakkor nagyobb szilárdságot és terhelhetőséget biztosítanak a meglévő útszakaszoknak, és csökkentik szükséges karbantartásokra fordított költségeket. A nagyobb költségigényű tervezési és építési projektek új, szilárd burkolatú utak és járdák építését célozzák. A program részét képezi az utak mellett szükséges csapadékvíz-elvezetési rendszerek kiépítése is.

A 2017-es évre tervezett fejlesztési költségeket a testület is jóváhagyta, így 77.112.000 forintot fordíthatunk az útstabilizációs projektekre, míg új utak és járdák építésére 323.000.000 millió jut. A program egészen 2020-ig bemutatja a fejlesztésekre fordítandó összegeket, ugyanakkor a tervezés részeként az adott évre vonatkozó konkrét számokat mindig az aktuális év költségvetésében fogjuk elfogadni.

A projekt során, ahogy eddig is, folyamatosan figyeljük a városi úthálózat állapotát, és figyelembe vesszük a lakosság igényeit is. Ez biztosíthatja azt, hogy ott végezzük el a legfontosabb fejlesztéseket, ahol arra a biztonságos gyalogos- és közúti forgalom érdekében leginkább szükség van.

Ahogy az élet számos területén, úgy a politikában is többre tartom az együttműködésre való törekvést, mint a szembenállást. Hittem az együttműködésben akkor is, amikor frissen megválasztott polgármesterként konzultációra hívtam a szentendreieket, hogy együtt tegyük le a város jövőjének alapjait.

A közös beszélgetéseken mindig elmaradhatatlan téma volt a V-8 uszoda ügye és a várost sújtó adósságteher. Az évek óta húzódó ügyben mindig határozott álláspontot képviseltem: a finanszírozási nehézségek ellenére nem fogom veszni hagyni az uszodát, és minden törvényes lehetőséggel élni fogok, hogy a város visszakapja azt a félmilliárdos összeget, ami megilleti.

Amint lehetett a város nevében megtettem a szükséges jogi lépéseket annak érdekében, hogy 586 milliós követelésünknek érvényt szerezzünk. A pert jogerősen megnyertük, a bíróság elismerte, hogy Szentendrének a teljes visszakövetelt összeg jár.

A pereskedés mellett folyamatosan törlesztettük azok azt az adósságot is, ami az előnytelen uszodaszerződés miatt a várost terheli. Az elmúlt időszakban úgy tudtunk eredményeket elérni a városfejlesztés területén, hogy éves szinten mintegy 300 milliós összeget az adósságtörlesztésre kellett fordítanunk.

Mindehhez szükség volt egy határozott városfejlesztési stratégiára és a felelős önkormányzati gazdálkodásra egyaránt. De mindenekelőtt az Önök segítő együttműködése kellett hozzá.

Közös erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak. A kormányzat és a város összefogásának köszönhetően Szentendre 2,9 milliárdos központi támogatáshoz jut, melynek segítségével az évi 300 milliós összeget a tartozások törlesztése helyett, ezentúl közvetlenül a város fejlesztésére fordíthatjuk.

20150306_nap

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a migránsválság társadalmi, gazdasági összefüggéseiről tartott előadást szeptember 21-én a Pest Megyei Könyvtárban, telt ház előtt. A megjelenteket Hadházy Sándor országgyűlési képviselővel köszöntöttük, és mindkettőnk a kérdés fontosságára hívtuk fel a figyelmet, mert most hazánk jövőjéről van szó, arról, hogy gyerekeink, unokáink milyen társadalomban éljenek.

Újkori népvándorlás

Varga Mihály miniszter szerint az elmúlt hónapok központi témája, hogy mit kezdjünk ezzel a váratlan, vagy talán nem is annyira váratlan helyzettel, ami a migránsok beözönlésével alakult ki. Ez a folyamat tulajdonképpen egy újkori népvándorlás kezdete, amellyel korábban nem találkoztunk, mert legfeljebb 500 évenként fordul elő ilyen a történelemben. A világ egyes országai túlnépesedtek, és az utánpótlás szinte korlátlan: 30-35 millióra becsülik azt a népességszámot, amely indulásra kész. Minden szakértő egyetért abban, hogy hamarosan újabb erőteljes hullámra kell számítanunk, ennek csak az ideje kérdéses.

Brüsszel válasza

Varga Mihály szerint Brüsszelnek három válasza van a kihívásra. Azt mondják, hogy Európa befogadó, jöjjön, aki akar, tárt karokkal várjuk őket. A következő öt évben 93 milliárd eurót akarnak fordítani az ideérkezők integrálására. A merkeli válasz az, hogy szétosztjuk őket. Mindenki tudja, hogy a pár ezer hazánkba telepített migráns csak az első fecske, és várható, hogy számuk 50 ezerre nő, mert ennyien regisztráltak nálunk. Amelyik ország pedig nem veszi át a kötelezően előírt létszámot, 250 ezer eurót kell fizetnie fejenként. S mindezt tetézi a családegyesítés szabálya: a befogadott migránsokat követheti a család, ami plusz 6-7 embert jelent.

Magyarország válasza

Orbán Viktor az első kormányfő Európában, aki felhívta a figyelmet a migráció veszélyeire. Hazánk felemelte a szavát az ellen, hogy Brüsszel megkerülte a nemzeti parlamenteket. Az állam nem akar többet költeni a migránsokra, mint saját állampolgáraira.

Az EU két alapvető dolgot ígért: biztonságot és gazdasági jólétet. Ma már nincs európai válasz a biztonsági kihívásokra, és az EU nem tudott egységes gazdasági tömbbé válni, ami világosan kiderült a 2008-as válságnál is.

Brüsszelben azt mondják, hogy munkaerőre van szükség. Varga Mihály szerint valóban vannak hiányszakmák, üres álláshelyek, de ez azért hamis érv, mert a bevándorlók döntő többsége képzetlen, 70%-uk analfabéta, s ma már vannak tapasztalataink arról, hogy második-harmadik generációs bevándorlók nem tudnak integrálódni. 22 millió munkanélküli van Európában, s vétek, ha ezt a problémát külföldiekkel akarjuk megoldani. Sokkal célszerűbb átképzésekkel segíteni a helyieket, hogy el tudjanak elhelyezkedni, és betöltsék a hiányszakmákat.

Hazánk javaslata – Orbán Viktor szavaival –, hogy a segítséget vigyék oda, ne a bajt hozzák ide. A kormány szerint támogatni kell a válság sújtotta térséget, célzott támogatást kell számukra adni, és erkölcsi kötelességünk az ott élő keresztényeket támogatni.

Költségvetési és biztonságpolitikai következmények

A bizonytalanságnak ára van, mondta Varga Mihály, a tőke rögtön reagál mindenre, mert biztonságos térségben akarnak befektetni. Sok pénzbe kerül a védekezés, az ideérkezők ellátása: 2016-ban százmilliárd forintot költöttünk az ilyen jellegű kiadásokra, amelyhez Brüsszel eddig mindössze ötmilliárddal járult hozzá.

A nyugat-európai országokban már több száz „no go”-zóna jött létre, ahova a rendőrök, mentősök nem mernek bemenni. Itt párhuzamos társadalmak alakultak ki, és az ott élők nem kérnek a befogadó ország rendszeréből.

A kormány véleménye, hogy kényszerbetelepítés helyett határvédelemre van szükség. Magyarország az egyetlen, amelyik komolyan vette a schengeni egyezményt. A déli határzár működik, és szerencsére a V4 országok is hasonlóan gondolkodnak.

„Minél nagyobb a részvétel, annál erősebb üzenetet küldünk Brüsszelbe, és annál nagyobb felhatalmazást kap a kormány az ország megvédésére. Az EU elvesztette normális önvédekező képességét, a felelőtlen jóság állapotába került. Túl nagy a tét, ne kockáztassunk” – zárta előadását a miniszter.