Spenótot ebédeltünk…

Mégpedig finom spenótot ettünk, pontosan ugyanazt, amit még rajtunk kívül vagy 3000 gyerek elfogyasztott ma vélhetően jó étvággyal a Központi Konyhán, vagy éppen az iskolája ebédlőjében. Tudom persze, hogy a spenóttal a történelem folyamán sohasem voltak teljesen kibékülve a gyerekek, de ha finoman van elkészítve, és nincs már tele a gyerek hasa a büfében vásárolt mindenféle nasival, akkor bizony kiürülhetnek azok a zöld főzelékkel tele tányérok.

Azért is írom le ezeket, mert a menzareform után, az utóbbi időkben sokat hallani arról, hogy gyermekeinknek nem igazán ízlik az iskolai ebéd. Egyesek a kevés só használatából adódó íztelenséget emlegetik, mások pedig az új és ennek megfelelően szokatlan megjelenésű eledelek kiváltotta ellenérzésre gondolnak, mikor azzal szembesülnek, hogy hazaérkezve a gyerek első útja a hűtőszekrényhez vezet. Valóban, a menzareform, mint minden reform, eredményezhet vadhajtásokat, de hát ettől még nem kell mindjárt kongatni a vészharangokat és elvetni úgy, ahogyan van az egészet.

Már csak azért sem, mert miértünk, a gyermekeinkért és a jövőnkért van, és éppen idejében lett bevezetve. Emlékezhetünk ugyanis a felnövekvő ifjúság fizikai állapotáról, teljesítőképességéről és folyamatosan növekvő túlsúlyáról szóló híradásokra, amikből a hétköznapi ember számára is világossá vált, hogy ez így nem mehet tovább. A reformot kétségkívül hozzáértő szakemberek dolgozták ki, s bár mi magyarok képesek vagyunk megkérdőjelezni mindent, ezt mégse tegyük. Inkább azon gondolkodjunk el, hogyan lehetne segíteni a helyzeten, ízletesebbé és kívánatosabbá, „gyermekbarátabbá” tenni a menzás ételek megjelenését, és hát akkor már az ebéd környezetét is. Ez utóbbi a mi jó öreg Közkonyhánkra is ráférne, hiszen mégis csak három iskola tanulói járnak ide ebédelni nap mint nap.

Hogy ne csak a polgármesteri székből intézkedve keressük a megoldást, ezért mostantól két hétig a városvezetés is azt ebédeli majd, amit gyermekeink kapnak. Ma éppen egy jól sikerült pulykaragu levest, és a jó öreg spenótot krumplival és tojással. Ezt fogyasztotta velem együtt Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester, Török Balázs városfejlesztési alpolgármester, Gerendás Gábor jegyző, Kéri Mihály gazdasági vezető, Kolozs János városi főmérnök, Mandula Gergely, a Városi Szolgáltató NZrt. vezérigazgatója, Fehér Zoltán, a Városi Szolgáltató NZrt. közétkeztetési divízióvezetője és más kabinettagok is. Elárulom, közben figyeltem az arcokat, de úgy láttam, ízlett mindenkinek, nálunk tehát nem lehet olyan nagy a baj. Persze ma is találkozhattunk „összetúrt” tányérokkal, és az is biztos, hogy néhányan még a kanalukat sem tették bele a spenótba. De ez talán a spenótot övező  ősi gyermeki ellenérzéseknek tudható be, és nem a menzareformnak.

Advertisements
%d blogger ezt kedveli: