Gyermekeink érdekében

menza_csütörtök2

Eljött az idő, hogy összefoglaljam a Közkonyhán két hét alatt szerzett tapasztalataimat. Ahol az ebédek finomak és változatosak voltak, sok esetben jobbak, mint a városban elérhető menük általában. És hát ne felejtsük el azt sem, hogy egészségesebbek is, mint a reform előtti időkben.

Azt gondolom, az ember hajlamos ragaszkodni ahhoz, amit megszokott, és nehezen változtat, mert minden új, minden változtatás átmeneti kényelmetlenséggel is jár. Az ellenérzést tehát maga a változtatás szüli, a kritikusok többnyire nem magát az ételt, hanem a reformot, a változtatást ellenzik. A kérdésben megszólaló ellenzéki pártok pedig nyilván politikai tőkét kovácsolnának ezekből a kritikákból.  Ez persze nem baj, ha valós létjogosultsága van a kritikának. Ennek meglétéről pedig hogyan győződhetnénk meg a legegyszerűbben, mint úgy, hogy az étlap összeállításába nem beleszólva, szándékunkról az illetékeseket előre egyáltalán nem tájékoztatva, kipróbáltuk két hétig a Közkonyha kínálatát. Az eredményt már a bejegyzés elején, és a témában korábban írott posztokban is leírtam. Ugyanakkor arra biztatjuk az érdeklődő szülőket, kóstolják meg ők is az ebédet a Közkonyhán! A részleteket kidolgozzuk, és a megfelelő fórumokon értesítjük majd az érdeklődőket.

A másik dolog, ami segíthet megérteni, s ezáltal reményeim szerint elfogadtatni is a menzareformot, az a változtatás hátterének, szükségességének a bemutatása. Mindenekelőtt a népegészségügyi helyzet, ami komoly aggodalmakra ad okot, mint köztudott.  Itt kell feltétlenül megemlíteni a szív- és érrendszeri betegségek táplálkozással összefüggő térhódítását, vagy éppen a 2-es típusú cukorbetegség gyermekkori megjelenését és elterjedését. A kevesebb sót, kevesebb cukrot, több rostot tartalmazó ételek közétkeztetésbe való bevezetése pont ezeket a tendenciákat hivatott megfordítani. El kell érni tehát, hogy ne hadakozzunk olyasmi ellen, ami hosszú távon gyermekeink egészségét szolgálja.

A második közkonyhás hetünk tehát lassan véget ér. Nem zárjuk le azonban a témát, tovább dolgozunk azon, hogy az ételek minősége és változatossága továbbra is kiváló maradjon, a menzareform céljai minden érintett számára világossá váljanak, régi-új ételeivel pedig megbarátkozhassanak azok, akikért az egészet kitalálták: gyermekeink.

 

Advertisements
%d blogger ezt kedveli: